FansBRANDS VIP Tagság
Forma 1 VIP Tagság
Forma 1 futamértesítő

Négy fiatal, plusz egy kakukktojás, akik örök ígéretek maradnak

Öt ember, aki rendkívül erős előmenetellel (teljesítménnyel, névvel, szponzori háttérrel…) érkezett meg a száguldó cirkuszba, de hamar eltűnt, vagy beleszürkült a mezőnybe. Öt név, akik már valószínűleg sosem fognak kitörni ebből a szürke zónából.

Stoffel Vandoorne

GP2 bajnokként, nagy reményekkel érkezett meg a Formula-1-be, méghozzá úgy, hogy szénné alázta a feeder szériát. E sorok írója testközelből követte le, ahogy a belga versenyző rekordot rekordra halmozott az azóta már F2 névre hallgató sorozatban. Tehetsége és dominanciája a Forma-1-ben is fényes jövőt jósolt neki.

Stoffel Vandoorne: ahogy jött, úgy távozott – szélsebesen

Nem így alakult, erős bemutatkozás után hatalmas visszaesés következett: még a japán Superformula szériában versenyzett, amikor a McLaren beugrójaként, gyakorlatilag nulla F1 tapasztalattal pontot rabolt Bahreinben. Azzal a géppel, amivel előtte erre a Jenson Button – Fernando Alonso páros egész évben képtelen volt. Valószínűleg ez repítette Vandoorne-t Button helyére, de sok köszönet nem volt benne: második közös évükben Fernando Alonso a földbe gyalulta, minden időmérőn és minden versenyen megelőzte Stoffelt – ő pedig ahogy berobbant, úgy gyorsan „fel is szívódott”.

Marcus Ericsson

Egy svéd, akinek igazából sosem lett volna szabad közel kerülnie a Forma-1-hez. Ha az F1-ben is létezne az NBA-ből már ismert legátlagosabb átlagjátékos poszt, azt bátran oda lehetne adni Ericssonnak. Egy-két pontszerzésen és néhány nagyobb autótörésen kívül nem sok minden maradt meg nekünk Marcusból: a fizetős pilótaként elhíresült, feledhető motorsport karrierének legemlékezetesebb pillanata egy japán F3-as bajnoki cím – na meg az, ahogyan Charles Leclerc elsőbálozó újoncként hülyére verte őt…

Ericssonnak nem sok öröme volt Leclerc társaként

Daniil Kvyat

Kvyat teljesen mást tészta, mint az előbb taglalt úriember. Remek pedigrével, GP3-as győzelemmel és a Red Bull támogatásával érkezett meg a Formula-1-be, ahol a Toro Rossónál eltöltött két éve után az anyacsapat Sebastian Vettel pótlására szerződtette. Egy szezon és néhány erős eredmény – Daniel Ricciardo legyőzése – után, ahogy jött, úgy ment, Max Verstappen érkezett a helyére, ő pedig visszatért Faenzába, majd a következő év végén onnan is kitették a szűrét. Noha nagy meglepetésre sikerült neki a visszatérés, valószínűleg ez marad a legnagyobb eredménye az F1-es pályafutása során.

Brendon Hartley

Hartley formula autókkal kezdte a pályafutását, közepes produktummal. Sokáig a tűz közelében volt, több F1-es csapat is alkalmazta őt tesztpilótaként, az igazi eredményeket mégsem itt, hanem a hosszútávú versenyzésben aratta le. Egy ízben Le Mans-t, kétszer pedig WEC világbajnokságot nyert, így kézenfekvő volt, hogy ha lehetőséget kap, kész megméretni magát az abszolút csúcsnak számító Formula-1-ben is. Bár ne tette volna: a világraszóló sikerek után egy nagyon gyenge szezont lefutva, vert seregként kellett elkullognia a száguldó cirkuszból.

Mick Schumacher

Sokkal inkább a neve, mint a tehetsége bújtatja majd őt vörös overallba

Ő a kakukktojás. A legendás Michael Schumacher fia elképesztő hátszéllel rendelkezik, de mint ahogy azt már többször is megírtuk, egyszerűen hiányzik belőle az átütő erő. A Formula-1-es bemutatkozása csak idő kérdése, de ha lehetne egy tippünk, akkor finoman szólva sem jósolnánk neki olyan ívű karriert, amit az édesapja befutott. A legjobb forgatókönyv szerint is csak egy közepes, szerencsével egy-két futamgyőzelemig jutó pilóta képét vetíti előre az eddigi teljesítménye… Ne legyen igazunk, de jó eséllyel remekül megfér majd ebben a „díszes” társaságban.

Írta: Tóth Krisztián Márk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük