Öt ember, aki rendkívül erős előmenetellel (teljesítménnyel, névvel, szponzori háttérrel…) érkezett meg a száguldó cirkuszba, de hamar eltűnt, vagy beleszürkült a mezőnybe. Öt név, akik már valószínűleg sosem fognak kitörni ebből a szürke zónából.
Stoffel Vandoorne
GP2 bajnokként, nagy reményekkel érkezett meg a Formula-1-be, méghozzá úgy, hogy szénné alázta a feeder szériát. E sorok írója testközelből követte le, ahogy a belga versenyző rekordot rekordra halmozott az azóta már F2 névre hallgató sorozatban. Tehetsége és dominanciája a Forma-1-ben is fényes jövőt jósolt neki.
Nem így alakult, erős bemutatkozás után hatalmas visszaesés következett: még a japán Superformula szériában versenyzett, amikor a McLaren beugrójaként, gyakorlatilag nulla F1 tapasztalattal pontot rabolt Bahreinben. Azzal a géppel, amivel előtte erre a Jenson Button – Fernando Alonso páros egész évben képtelen volt. Valószínűleg ez repítette Vandoorne-t Button helyére, de sok köszönet nem volt benne: második közös évükben Fernando Alonso a földbe gyalulta, minden időmérőn és minden versenyen megelőzte Stoffelt – ő pedig ahogy berobbant, úgy gyorsan „fel is szívódott”.
Marcus Ericsson
Egy svéd, akinek igazából sosem lett volna szabad közel kerülnie a Forma-1-hez. Ha az F1-ben is létezne az NBA-ből már ismert legátlagosabb átlagjátékos poszt, azt bátran oda lehetne adni Ericssonnak. Egy-két pontszerzésen és néhány nagyobb autótörésen kívül nem sok minden maradt meg nekünk Marcusból: a fizetős pilótaként elhíresült, feledhető motorsport karrierének legemlékezetesebb pillanata egy japán F3-as bajnoki cím – na meg az, ahogyan Charles Leclerc elsőbálozó újoncként hülyére verte őt…
Daniil Kvyat
Kvyat teljesen mást tészta, mint az előbb taglalt úriember. Remek pedigrével, GP3-as győzelemmel és a Red Bull támogatásával érkezett meg a Formula-1-be, ahol a Toro Rossónál eltöltött két éve után az anyacsapat Sebastian Vettel pótlására szerződtette. Egy szezon és néhány erős eredmény – Daniel Ricciardo legyőzése – után, ahogy jött, úgy ment, Max Verstappen érkezett a helyére, ő pedig visszatért Faenzába, majd a következő év végén onnan is kitették a szűrét. Noha nagy meglepetésre sikerült neki a visszatérés, valószínűleg ez marad a legnagyobb eredménye az F1-es pályafutása során.
Brendon Hartley
Hartley formula autókkal kezdte a pályafutását, közepes produktummal. Sokáig a tűz közelében volt, több F1-es csapat is alkalmazta őt tesztpilótaként, az igazi eredményeket mégsem itt, hanem a hosszútávú versenyzésben aratta le. Egy ízben Le Mans-t, kétszer pedig WEC világbajnokságot nyert, így kézenfekvő volt, hogy ha lehetőséget kap, kész megméretni magát az abszolút csúcsnak számító Formula-1-ben is. Bár ne tette volna: a világraszóló sikerek után egy nagyon gyenge szezont lefutva, vert seregként kellett elkullognia a száguldó cirkuszból.
Mick Schumacher
Ő a kakukktojás. A legendás Michael Schumacher fia elképesztő hátszéllel rendelkezik, de mint ahogy azt már többször is megírtuk, egyszerűen hiányzik belőle az átütő erő. A Formula-1-es bemutatkozása csak idő kérdése, de ha lehetne egy tippünk, akkor finoman szólva sem jósolnánk neki olyan ívű karriert, amit az édesapja befutott. A legjobb forgatókönyv szerint is csak egy közepes, szerencsével egy-két futamgyőzelemig jutó pilóta képét vetíti előre az eddigi teljesítménye… Ne legyen igazunk, de jó eséllyel remekül megfér majd ebben a „díszes” társaságban.
