FansBRANDS VIP Tagság
Forma 1 VIP Tagság
Forma 1 futamértesítő

Schumacher FILM – Szomorú, hatásvadász, de mindez jól áll neki!

Mindig is szerettem volna filmes témában írni, csak valahogy sosem jött velem szembe olyan alkotás, ami igazán megihletett volna, amivel kapcsolatban azt éreztem, hogy most tollat kell ragadnom… Egészen a Netflix szerdán debütáló életrajz művéig, amelyből egyetlen lényegi elemet szeretnék kiemelni.

Elöljáróban azzal kezdeném, én sokatokkal ellentétben ABSZOLÚT nem vártam ezt a mozit, és nem izgatott a gondolat, hogy a motorsportos tematikához általában remek érzékkel nyúló Netflix mit tud majd kihozni Michael Schumacher mindannyiunk által ismert történetéből. Köszönhető ez annak, hogy az amerikai stream szolgáltató masszívan tolja a kirekesztő PC/szivárvány hisztériát (ami sajnos a Formula-1-ben is megvetette már a lábát), na meg a ténynek, hogy nyolc év elteltével sem tudunk semmi kézzelfoghatót a hétszeres világbajnok állapotáról. Ezen demotiváló dolgok összessége felett aztán mégis győzött bennem a Schumi iránt érzett tisztelet, és utólag már azt mondom, nagy kár lett volna kihagyni ezt a filmet.

Ami egyébként hibátlanul megfelelt az előzetes ígéreteknek: számtalan, eddig még soha és sehol sem látott képkocka tárult elénk Michael Schumacher pályafutásának korai szakaszától bezárólag a Ferraris csúcsokig. Ezeknek túlnyomó része családi archívum, így ez a két óra sokkal inkább egy bensőséges visszaemlékezés lett, mintsem tipikus sport-dokumentum. A film egyik fő üzenete is az, hogy a legenda élt, él, és élni fog, méghozzá az idők végezetéig. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan… (figyelem, ha még nem láttad az írásom tárgyát, akkor ne olvass tovább!!)

A play gomb lenyomásakor csak egyetlen dolog járt a fejemben: vajon ezúttal megtudunk-e majd bármi újdonságot, pluszt Schumacher valós állapotáról, vagy csak egy kényes terelés lesz az egész? Nos, érzésem szerint nagyon is az előbbi valósult meg. Nekem a kimondott szavaknál sokkal komolyabb jelentőséggel bír az emberi reakció, a mindig árulkodó testbeszéd – a való életben, így a filmvásznon is. Számomra a film üzenete és végső konzekvenciája az, hogy a bajnok stagnál, és érdemi javulás, valamint a normális hétköznapi élet reális esélye nélküli vegetációra van ítélve…

Hogy mire alapozom ezt? Corinna hosszú, Michael életével kapcsolatos lemondó és múltidőben elhangzó mondataira, Gina szomorú visszaemlékezésére, de legfőképpen Mick nosztalgikus és látványos elérzékenyülésére, amelynek során konkrétan elhangzik: már soha semmi nem lesz a régi.

„Itt van velünk, de máshogy”, „igyekszünk úgy élni, ahogy azt ő mindig is szerette volna” – nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ezekből a sorokból én nem igazán tudok reményt meríteni. Ugyanakkor, hogy kicsit elhessegessük a komor és bús felhőket, elmondanám, hogy ez a film az itt leírtakon kívül egy másik tanulsággal is szolgál: Michael Schumacher életét, fejlődését, jellemét nézve könnyedén átélhetővé válik, miért is hangzik el gyakorta az a szurkolói reakció, amely minden alkalommal felhánytorgatja Lewis Hamiltonnak, hogy lehet ő akárhányszor bajnok, sosem fog megközelíteni egy bizonyos szintet…

Azt pedig már csak szubjektív zárógondolatként tenném hozzá, hogy az általam több személyes találkozás után is unszimpatikus jelenségnek tartott Mick Schumacher ezúttal megmutatta az emberi oldalát, és igenis szorítani fogok neki, hogy legalább egyszer sikerüljön neki végbe vinni édesapja legnagyobb álmát, ezzel is csökkentve a család fájdalmát.

Írta: Tóth Krisztián Márk

Fotó: Getty Images

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük