FansBRANDS VIP Tagság
Forma 1 VIP Tagság
Forma 1 futamértesítő

Mire lenne képes Ayrton Senna 2020-ban?

A kommentmezőkben rendre felböffenő téma a jelen pilótáival kapcsolatban, hogy „bezzeg ha Senna idejében versenyeztek volna”, meg „amit a mostaniak csinálnak, az csupán bohóckodás”. Ám abban a kontextusban sosem látjuk viszont a dolgot, hogy mi lenne a Senna vagy a Schumacher korszak legnagyobbjaival manapság?

Röviden: baj, és nem is kicsi.

Mielőtt kifejtenénk a lényeget, nem árt tisztázni, hogy a különböző korszakokat összehasonlítani eleve szerencsétlen játék, sőt a legtöbbször igazságtalan is. Tapasztalat, hogy (a kommentelők) akik ezt teszik, azok többnyire kevés információból „dolgoznak”, ráadásul a végletekig elfogultak is. Jobb híján védik az örök kedvenceket, és közben a béka segge alá degradálják a hatszoros világbajnok Lewis Hamiltont, vagy épp az üstökösként feltörő Max Verstappent vagy Charels Leclercet.

Viszont ha megfordítjuk a diskurzust, és egy képzeletbeli időutazás keretében a modern kor Formula-1-es világbajnokságába teleportálhatnánk valakit – mondjuk Aytron Sennát -, sokan igencsak nagyot néznének. És nem éppen pozitív értelemben.

Az a fránya technika

A világ folyamatosan változik. Körülöttünk minden felgyorsult, minden átértékelődött. A Senna korában tapasztalt csúcstechnika ma már – kis túlzással élve – csak játékszer: az F1-ben akkor és most rendszeresített műszaki megoldások között legalább akkora a különbség, mint az első generációs hordozórakéták és a mai modern űrkutatás vonzatában. A ma pilótái egy végletekig digitalizált korszak gyermekei, akik mobiltelefonnal, tablettel, okos eszközökkel alszanak el, és Playstation kontrollerrel a kezükben ébrednek, valamint a két fázis között eltelt időt is ezekkel töltik.

Már egészen fiatalon évtizedes szimulátoros tapasztalattal rendelkeznek, abszolút „olvassák” a jelen helyzet által támasztott követelményeket. Így fordulhat elő, hogy F1-es rutin nélkül is azonnal felveszik a ritmust a korosabb ellenfeleikkel szemben. Ezeket a berögződéseket nem lehet egyik napról a másikra megtanulni. Igaz, ezek a készségek idővel fejleszthetők, de egy digitális analfabétizmusból „kitanult” a beleszületés faktorával sosem fogja tudni felvenni a kesztyűt.

Épp ezért – szigorúan csak a technikai kérdéseket vizsgálva – egy ilyen időutazás igencsak kellemetlen tapasztalat lenne egy 1980-90-ből, vagy netán még korábbról idecseppenő pilótának.

Fizikális és mentális felkészülés

A téma sarokköve. Nézegessetek képeket a régi versenyzőkről: Niki Lauda korszakából, akár korábbról, vagy éppen a már említett ezredforduló előtti évtizedből. Ami néhány kivételtől eltekintve a legszembetűnőbb lesz, hogy ezek a srácok a mostaniakhoz képest jóval „puhányabbak” voltak.

Természetesen nem az átlagember szintjéhez kell mérni a dolgot, hanem az élsportolókéhoz. Aki találkozott már testközelből a jelenlegi F1-es/F2-es mezőny bármelyik pilótájával, annak rögtön szembetűnik a patikamérlegen tenyésztett gladiátoralkatuk.

Sehol a „némi” túlsúly, nincs pia (leszámítva az urban legend Raikkönent), nincs cigi, semmi bulizás – van helyette kőkemény munka. Ennek eredményeképp – ha ezek a srácok a régmúlt technikáival versenyeznének – már képtelenség lenne elképzelni az olyan képsorokat, hogy az autóból kiszállva bárki is összerogyna, vagy a pódiumig is alig lenne képes elbotorkálni…

És akkor még egyetlen szót sem ejtettünk az étkezésről (az egy külön cikket is megérne), a következő esztendőkben drasztikusan emelkedő futamszámról, valamint a versenyzéstől elválaszthatatlan rendezvényekről. Az állandó utazás és a magánélet teljes hiánya pedig már tényleg csak extra!

PR és egyéb nyalánkságok

Az előző korszakokból érkezők zöme már egyetlen kör megtétele nélkül, a fentebb említett felkészülés tudatosságának súlya alatt is megrogyna. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy bizony manapság már üzletileg sem úgy működik a Forma-1, mint a hőskorban: PR megjelenések tömkelege, fotózások, forgatások végeláthatatlan sora tartozik hozzá egy F1-es versenyző mindennapjaihoz és a versenyhétvégékhez. A szponzorok alapból elvárják a kipihent, mosolygós és tevékeny attitűdöt, amelyről jól sejthető, mennyire (nem) tetszene a sportág korábbi szakaszában edződött sportolóknak.

Konzekvencia

Ayrton Senna isteni tehetsége (és a korszakának csatái, autói, hangjai, romantikája…) vitán felül áll, ám valószínűleg a szenzációs képességei ellenére sem tudná áthidalni az eltérő idősík által generált akadályok sorozatát. És ha végkövetkeztetésként meg kellene tippelni, hogy a brazil a jelen Forma-1-ben egy topcsapat autójával hol végezne, akkor úgy hisszük, hogy a legjobb indulattal is csak a közvetlen élmezőny mögött kullogna.

Egy-egy versenyt talán nyerne, de világbajnokságot aligha…

Írta: Tóth Krisztián Márk