A pilótafelálláson kívül a szurkolók körében rengeteg szó esik a Scuderia Ferrari 2020-as autójáról is. Az már öt verseny után jól látszik, hogy a Mercedes verőnek megálmodott SF1000-es egy csúnya melléfogás, és minden idők egyik leggyengébb Ferrarijaként fog bevonulni a maranellóiak történelemkönyvébe.
Már az előszezoni tesztek során is érezhető volt, hogy a fejlesztések ellenére a Ferrari 2020-as autója lépéshátrányban lehet. A tényleges tempójukat csak az elcsúszott ausztriai rajton tárták a nagyvilág elé, de abban sem volt sok köszönet. Hogy a vörösök jelen pillanatban (még) nem zuhantak vissza az abszolút középmezőnybe, azért csakis a szerencse, na meg Charles Leclerc extraklasszisa „okolható”. De hogyan jutott idáig a Formula-1 legtradicionálisabb csapata?
A dolog sok összetevős, de megpróbáljuk röviden átvágni a gordiuszi csomót: az első és legfontosabb hiba már hosszú ideje az olaszok szerkezeti egységében és hierarchiájában keresendő. A Scuderia egy olyan alakulat, ahol minden pillanatban rendkívüli nyomás nehezedik a csapat összes tagjának vállára, és ez alól nem jelentenek kivételt a pilóták sem. A legtöbben nagyon nehezen kezelik ezt, ennek pedig egyenes következménye, ha a dolgok nem megfelelően alakulnak, akkor nem a probléma megoldására tevődik a hangsúly, hanem üzembiztosan megkezdődik a bűnbak keresés és az egymásra mutogatás.
Aztán ott van a hírhedt motorbotrány, ami után az FIA titkos paktumot kötött a Ferrarival, és amelynek hatására 2019 drámai visszaesését megfejelve tovább zuhant a vörös autó egyenesbeli teljesítménye. Mattia Binottóék sem tagadják, hogy ez a 2020-as Ferrari leggyengébb pontja, a vezetés ki is jelentette, hogy a szurkolók türelmét kérik, és ezt a járványhelyzet miatt befagyasztott fejlesztések okán legelőbb csak 2022-re tudják majd orvosolni.
Az aerodinamika eddig sem volt a legerősebb terület a 2007 óta a világbajnoki címről álmodozó istállónál, de idén még az előző esztendőkben tapasztaltakat is sikerült alulmúlni. Ez pedig hatalmas öngól egy olyan autónál, amelynek alapköve (lett volna) az erős motor, és a minden eddiginél nagyobbra tervezett leszorítóerő… Ez az a pont, amin keresztül visszajönnének a versenybe az ágaskodó lovasok, így erre használják majd fel a fejlesztési zsetonjaik nagy részét.
Időközben egy teljesen szokatlan újítást is bevezetett a csapat: olybá tűnik, hogy a működésüket osztályokra bontották, szakítottak a felelőskeresés hagyományával, így (na meg a már említett türelemre intéssel) leveszik a már említett terhet, amivel remélhetőleg a praktikum útjára lépnek. Ezzel, na meg a fejlesztési kreditjeik okos felhasználásával 2021-ben már egy erősebb Ferrari konstrukció körvonalazódik, de csak a jóisten a megmondhatója annak, hogy jövőre ez mennyi pluszt hozhat – ha hoz majd egyáltalán.
A jelen helyzetben úgy fest, hogy hinnünk kell a Ferrari stratégáinak, akik a befagyasztott fejlesztések és az eltolt szabályváltoztatások miatt nem sok jóra (győzelemre…) számítanak az elkövetkezendő időkben. Az bizonyos, hogy a taljánoknak a javuláshoz nem csupán a technikai változásokkal kell minden eddiginél eredményesebben megküzdeniük, de a saját árnyékukat is muszáj lesz átlépni. Ha ez utóbbi sikerül nekik, akkor véleményünk szerint visszatalálhatnak a helyes útra.
Hogy így lesz-e, azt az idő eldönti majd, de abban talán minden Forma-1 rajongó egyetért, hogy egy jól működő SF1000, 1001, 1001 + (stb…) jelenléte Charles Leclerc és Carlos Sainz kezei között csakis jót tenne a nehéz időket (túl) élő világbajnokságnak.
Fotó: Scuderia Ferrari
