Robert Kubica a jelen Formula-1-es mezőnyének egyik legnagyobb vesztese. Az emberileg rendkívül szimpatikus lengyel piszkosul sokat dolgozott azért, hogy visszatérhessen a legjobbak közé, de a celebek által leuralt világban senki nem értékelte őt eléggé.
Persze a sok fotelszakértő számára Kubica csak egy kutyaütő, akit a kvázi újonc George Russell simán lealázott. Ezek az emberek biztosan sok időt töltöttek úgy egy F1-es autó volánja mögött, hogy az egyik karjuk tulajdonképp még a mindennapi élet kihívásaihoz sem mindig elég…
„A 2011-ben történt balesetem után nem mindig hittem el őszintén, hogy egy nap visszatérek majd az F1-be. Ma már ezt tartom a versenyzői pályafutásom legnagyobb sikerének! Noha a legtöbben úgy emlékeznek erre, hogy ő az a fickó, akit George Russell agyonvert, számomra mégis óriási siker volt az a 2019-es esztendő, és a pontszerzés a Willimassel.
Az emberek nem látják, mennyit kellett küzdenem azért, hogy újra F1-es autót vezethessek, hogy egyáltalán életben maradhassak. Mindent lépésről lépésre újra kellett tanulnom, akárcsak egy csecsemőnek. Még nem álltam készen a kihívásra, de már akkor is sokan kerestek, mert szerették volna a sztorit maguknak, hogy „itt van ez az ember, aki szinte a tolószékből került vissza a Formula-be”. Én azonban kivártam, és csak akkor léptem, mikor teljesen készen álltam rá. Ez az én utam, és a mai napig büszke vagyok rá. Ahogy sok-sok más sportolót, én sem kapom meg a megérdemelt elismerést, de ez nem érdekel, mert már teljesen máshogy élem meg a dolgokat. Számomra egy utolsó helyezett versenyző/sportoló is egy kibaszott nagy hős, akire felnézek és akit tisztelek. Tisztelem őket, mert ugyanazt az utat járják be, mint a legnagyobb bajnokok!” – mesélt érzéseiről Robert Kubica.
Fotó: XPB Images
