Minden versenyzőnek van olyan tulajdonsága, amiért a rajongók rajonganak, vagy éppen kiátkozzák érte. Sorozatunkban megpróbáljuk nektek humoros, ugyanakkor reális formában összeszedni, mi az az öt dolog, amit szeretünk, vagy nem szeretünk az éppen aktuális alanyunkban.
Sebastian Vettel egy igazán különleges ember, és különleges versenyző. Szokták mondani rá, hogy ő a „másik véglet”, és részben ennek is köszönheti a hatalmas szurkolótáborát. Szimpatizánsai imádják benne, hogy…
A hihetetlenül sikeres Forma-1-es karrier és a négy világbajnoki címe ellenére is megmaradt annak, aki előtte volt: egy egyszerű heppenheimi srácnak. A fanatikusok egynek érzik őt maguk közül, és ezért feltétel nélkül imádják.
Imádják benne, hogy mindez nem csak álarc! Vettel tényleg „hétköznapi” életet él, svájci farmján családjával tölti a versenyzéstől távoli életét. A kemény versenyzőben egy szerető családapa veszett el, aki a munkából is kiveszi a részét: ha kell, iskolába viszi a gyerekeket, vagy bevásárol a helyi szupermarketben.
Amilyen „puhány” a magánéletben, olyan kérlelhetetlen a versenypályán: nem tudja megjátszani magát, és nem finomkodik. Felvállalja a legnehezebb szituációkat, és általában győztesen is jön ki belőlük. Vettel egy vezér, aki ha érzi a támogatást és a bizalmat, akkor képes maga mellé állítani még a legnagyobb kritikusait is!
Kedves és vicces a gyerekekkel, a rajongóival. Számos megmosolyogtató pillanatot produkált már azzal, ahogy egy kis szurkolónak nekiadta a saját sapkáját. Persze előtte még gondosan leverte a fején lévő Mercedes tökfedőt, hogy aztán azt az általa dedikált relikviával helyettesítse be – a srácok legnagyobb örömére.
Nincsenek sztárallűrjei. Nem látjuk őt divatbemutatókon, vagy filmsztárok társaságában haknizni, és nem tőle hangosak a bulvár magazinok címlapjai sem. Tudatosan igyekszik kerülni ezeket, a szituációkat, de nem azért, hogy megóvja a már fentebb említett, róla kialakult imázst. Egyszerűen ő ilyen, nem szereti a felhajtást.
Azonban létezik ennek az embernek egy másik, kevésbé ismert oldala, amelyet a bírálói rendszeresen ki is kezdenek – nem minden alap nélkül. A némettel kevésbé szimpatizálók nehezen tolerálják vele kapcsolatban, hogy…
Nem követi a kor szellemét. Szinte minden pilóta megmutat valamit az életéből, rendszeresen posztol a közösségi oldalakra, ezzel aktivizálja a drukkereit, népszerűsíti magát és a száguldó cirkuszt. Sebastian Vettel idén már 13. éve tagja a Formula-1 mezőnyének, de annyit sem lehet róla tudni, mint egy F3-ba frissen bekerült versenyzőről. Ezen a szinten már a közösségi médiát hírhedten gyűlölő barátja, Kimi Raikönnen is túllépett!
Öntörvényű, és rendkívül rossz vesztes. A profi sport tele van hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, ergo a nagy sikerek után tudni kell veszíteni is, elismerni azt, ha legyőztek. Ez a képesség Vettelből teljességgel hiányzik. Erre rá lehet vágni, hogy azért, „mert ő jó versenyző alkat”, de mélyebben belegondolva mindez pont az ellenkezőjét bizonyítja.
Fájó lesz, de vállaljuk – Nem elég tökös! Négyszeres világbajnokként érkezett a Scuderia Ferrarihoz, de a történelem az olaszoknál is megismételte önmagát: Ha nem olyan csapattársat kap, aki feltétel nélkül aláfekszik és kiszolgálja őt, akkor Seb nem veszi fel a kesztyűt, hanem inkább szedi a sátorfáját, és továbbáll…
Forrófejű, a mezőny legnagyobb hangulatembere, mentálisan ingatag: ha jó napja van, lehet vele bratyizni, vagy akár kenyérre is lehet kenni, de ha bal lábbal kel fel, vagy vélt/valós igazságtalanság éri, akkor kő kövön nem marad. Bármennyire is furán hangzik, a Forma-1 csapatsport, de Vettel ebben a tekintetben sajna rossz játékos.
Rendkívül zárkózott. Említettük Vettel másik arcát, nos, ez lenne az. Az F1 paddockban őt a legnehezebb szóra bírni, a sajtó (leszámítva a szerződésben foglalt, kötelező jellegű interjúkat) rendszeresen közelharcot vív ezért. Őt nézve kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a Forma-1 lenne Sebastian Vettelért, és nem fordítva!
