A Forma 1 rendkívül gazdag történelme során már rengeteg országba, azon belül rengeteg pályára jutott el, szám szerint 68-ra és ez a szám egyre csak nő. Azonban előfordultak olyan pályák, melyek nagy reményekkel és komoly költségek árán épültek, mégsem bizonyultak maradandónak. Sok esetben egyszerűen a kevés nézőszám, máskor egy kedveltebb rivális versenypálya feledtette el őket.
Bremgarten
Egy 7,28 km-es pályáról beszélünk, amelyen 1950 és 1954 között rendezték a Forma 1-es Svájci nagydíjat. Berntől északra található, egy erdőségben. A pálya különösen veszélyes volt esőben és szárazon is, a változó útfelületek miatt. Egyébként korábban is volt itt Forma 1-es verseny, de az nem volt hivatalos Forma 1-es világbajnoksági futam, tudniillik 1950-ig csak független versenyeket, Grand Prix-ket rendeztek. Egészen pontosan 1931-ben volt az első bremgarteni futam amely sajnos egy fiatal brit, Hugh Hamilton életébe került. Ez is bizonyítja, ebben az időben, főleg egy ilyen erdőségben, nem volt játék az autóversenyzés.
A hőskorban versenyeztek itt, nyert Farina, Ascari és Fangio is. Utóbbi kettő egyszer-egyszer itt biztosította be bajnoki győzelmét. Ascari 1953-ban szerezte meg második világbajnoki címét, amikor is Fangiot, fő riválisát motorproblémák hátráltatták, ő pedig a csapatutasításra fittyet hányva megelőzte 2 csapattársát és megnyerte a versenyt, ezzel együtt a bajnoki címet is. Fangio 1954-ben jóval simábban lett bajnok szintén a bremgarteni erdőségben, a kerekeket fedő karosszériájú Mercedes W196-ossal.
Ez volt itt az utolsó verseny, ám, hogy miért, annak bizony tragikus okai vannak. Az 1955-ös Le Mans-i 24 óráson történt tragédia hatására egész egyszerűen Svájcban betiltották az autóversenyzést. Alig telt el 2 óra a versenyből, a vezető Mike Hawthorn (az 1958-as F1 világbajnok)hirtelen a bokszba próbált hajtani és lassítani kezdett. Ekkor még nem volt elválasztva a boksz és a pálya, a mögötte érkezőket ez felkészületlenül érte: Macklin még le tudott fékezni, de Levegh már nem. A frontális ütközés Levegh és 80 ember halálát okozta. Ezután soha nem rendeztek itt hivatalos motorsport rendezvényt, a pálya egyes részeit vagy közútnak, vagy annak sem használják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ritkán rendeznek itt hegyi rally versenyeket, de egyértelmű, komolyabb autósport esemény rendezésére már nem alkalmas.
Istanbul Park
Listánk következő eleme a mai Forma 1 kedvelőinek biztos, hogy ismerős lesz. Ez bizony Hermann Tilke egyik, ha nem a legjobban sikerült pályája, a modern F1 egyik legkedveltebb aszfaltcsíkja (volt). 2005-től 2011-ig rendeztek itt F1-es futamokat. 2012-re kikerült a versenynaptárból, hiába szerette szinte mindenki a pályát, a helyszínre nagyon kevés néző látogatott ki, ráadásul még ez a kevés látogató is képes volt komoly forgalmi dugókat okozni a pálya környékén. A pálya jellegzetessége a menetiránya, hiszen ez az óramutató járásával ellentétes, illetve a 4 törésből álló 8-as kanyar is.
Remek futamokat rendeztek itt, az izgalmakra szinte soha nem lehetett panasz, volt már itt verseny végi dráma: 2005-ben Montoya egy lekörözöttel ütközött az utolsó előtti körben, így bukta a 2. helyét Alonsoval szemben, így a spanyol végzett a győztes Raikkonen mögött. A Red Bull csapat kellemetlen emlékeket (is) fűz a pályához: 2010-ben ütközött össze az élen a 2 autójuk, Vettel és Webber, a német kiesett, Webber pedig felállhatott a dobogó 3. fokára. 1 évvel később Vettel javított, megnyerte az utolsó török nagydíjat. Az viszont biztos, hogy a pálya királya a brazil Felipe Massa: nemcsak hogy megszerezte itt élete első győzelmét, hanem az itt rendezett 7 futamból 3-mat is megnyert (2006, 2007, 2008).
Tehát 2012-től már nem látogat el ide az F1, abban az évben rendeztek még itt kamion eb-t, majd 2013-ban Superbike-ot, de utána már szinte teljesen kihasználatlanul várta végzetét. 2015-ben pedig, az Intercity nevű cég kibérelte a pályát, hogy az Istanbul Park Auto Market központjává tegye, ami autókereskedéssel foglalkozik. Porsche élményközpont és tanpálya is található itt. Szóval mégsem áll teljesen kihasználatlanul, ezért kicsit ki is lóg a listából, de mindenképp megérdemli az említést. 2017 tavaszán, az F1 az új vezetéssel, a Liberty Mediával újra próbált nyitni Törökország felé, tárgyaltak is, azonban azóta megint nem hallani semmit a pályáról. Van még esély, reméljük a legjobbakat!
Montjuich park
A következő helyszín is igen kedveltnek bizonyult, már az 1930-as években is versenyeztek a régi barcelonai olimpia stadion körül felhúzott városi pályán. A Forma 1-ben mindössze négyszer szerepelt (1969, 1971, 1973, 1975), de a szakemberek így is a tíz legjobb GP pálya közé választották. Ebben az időszakban Jaramával váltották egyébként egymást.
Az alig 4 kilométeres pálya első 2 versenyét Stewart nyerte, majd ’73-ban Fittipaldi győzött. 1969-ben Hill és Rindt, a 2 Lotus szenvedett súlyos balesetet, szerencsére mindketten megúszták, Rindt járt rosszabbul, agyrázkódást és orrtörést szenvedett. A pálya tehát veszélyesnek bizonyult, főleg az 1975-ben rendezett, itteni utolsó futam mutatta meg ezt. A 2 Ferrari rajtolt az élről, Andretti azonban meglökte őket a rajtnál, Lauda így belerohant Regazzoni-ba. Hunt került az élre, nem sokáig, hiszen az angol is ütközött. Andretti vezetett így. 10 kör sem kellett, a felfüggesztés hibája miatt az amerikai is a falban végezte, mint ahogy pl. Depallier vagy Peterson. A dráma csak ezután jött, Rolf Stommelen került az élre – életében először –, de két kör után leszakadt a hátsó szárnya, az autója először a korlátok között csapódott ide-oda, majd a nézők közé repült, 5 embert halálra sebesítve. Maga Stommelen is súlyos sérüléseket szenvedett. 4 kör múlva leintették a horrorfutamot, amit Jochen Mass nyert meg a McLarennel, ez az egyetlen győzelme életében.
Ezek után talán nem véletlenül nem tért ide vissza a száguldó cirkusz, 1986-ban be is zárták a pályát, ma már közút, azonban nem tűnt el teljesen, útvonalát irányjelző táblákkal jelöltették meg. 2005-ben Fernando Alonso újdonsült világbajnokként ünnepelt több ezer néző előtt száguldva, itt, Montjuich Park utcáin.
Szerző: Czuth Csaba – F1 rajongó
Források: Wikipédia, Formula.hu, Gphírek, Forma 1 krónikája (könyv)
