A Forma 1 rendkívül gazdag történelme során már rengeteg országba, azon belül rengeteg pályára jutott el, szám szerint 68-ra és ez a szám egyre csak nő. Azonban előfordultak olyan pályák, melyek nagy reményekkel és komoly költségek árán épültek, mégsem bizonyultak maradandónak. Sok esetben egyszerűen a kevés nézőszám, máskor egy kedveltebb rivális versenypálya feledtette el őket.
Detroit Street Circuit
Egy városi pályáról beszélünk, ami különösen lassúnak számított, az átlagsebesség alig érte el a 130 km/óra-t. 1982 és 1988 között rendezték meg itt a Kelet-Amerikai nagydíjat.
A versenyzők nem kedvelték, vélhetően a derékszögű kanyarok és a hullámos aszfalt miatt. Azonban nem egy emlékezetes versenyt adott a Forma 1-nek. John Watson a McLaren Forddal a 17. helyről nyert az első Detroiti futamon. A 2. itteni futamot (1983) Nelson Piquet defektjét követően a Tyrellben Michele Alboreto nyerte, az egykori világbajnok csapat utolsó győzelmét szerezve (Végül a csapat 1998-ban vonult ki). Valamint 1989-ig ez volt az utolsó szívómotoros győzelem, akkor az addig uralkodó turbókat kivonták a forgalomból. Sennának igen eredményes pályája volt, 1986, 1987 és 1988-ban is ő állhatott a dobogó tetején.
A Forma 1 1988 után Phoenixbe költözött, de a pálya nem maradt kihasználatlanul, hiszen a CART is rendszeres vendég volt egy ideig, azonban 1991-ben a pályát bezárták. Ma már szerves része a hétköznapi közlekedésnek az iparvárosban.
Autódromo Internacional Nelson Piquet, Jacarepaguá
A mindig forró Rio de Janeiro-ban húzódó aszfaltcsík nem örvendett túl nagy népszerűségnek a versenyzők körében laposságával és az unalmas, monoton kanyaríveivel. Forma 1-es versenyt szám szerint 10-szer, 1978-ban és 1981-1989-ig rendeztek itt.
Egyből az itteni 1. versenyen örülhettek a hazai rajongók, az akkor már pályafutása végén járó Emerson Fittipaldi a Ferraris Carlos Reutemann mögött a 2. helyen zárt a Copersucar Forddal, ami Fittipaldiék családi csapata volt, hiszen testvérével üzemeltették. Ez volt egyébként a csapat 8 éves történelmének legjobb eredménye. Az 1981-es futam is legalább ennyire emlékezetes, szinte az elejétől vezető Williams-es Reutemann-t a verseny végéig támadta csapattársa, Alan Jones. Az élen álló argentinnak négyszer is mutatták, engedje előre a szerződés szerinti első számú és világbajnoki címvédő pilótát. Reutemann erre fittyet hányva megnyerte a versenyt. Jones őrjöngött, a dobogóra sem volt hajlandó felállni. Prost rendkívül eredményes pályájának bizonyult ez, ötször is nyert itt, a hazaiak is örülhettek, Piquet kétszer nyert. A pálya utolsó versenyét Mansell nyerte a Ferrariban, miután remek csatában legyőzte Prostot.
Egyébként ebben az időben rendszeresen ezen a „krokodilfarok” nevű pályán kezdődött a szezon. Brazil nagydíjat rajta kívül csak Interlagos rendezett (1973-tól), rendez ma is és remélhetőleg rendezni is fog, még egy jó ideig, hiszen egy remek helyszín. Vissza a Rio-i pályához, a 90-es években a ChampCar-t csábították ide, ám az amerikai sorozat nem sokáig vendégeskedett itt. Az ezredforduló környékén napvilágot láttak átépítési hírek, ezekből nem lett semmi. A pályát 2012-ben bezárták.
Kyalami Grand Prix Circuit
Az afrikai kontinens kétség kívül leghíresebb pályájáról beszélünk. Félig közutakból, félig épített részből áll, 1961-ben adták át. 1967-1985-ig rendezték itt a Dél-Afrikai nagydíjat megszakítás nélkül, majd politikai okok miatt kikerült a naptárból. 1992-ben és 1993-ban még rendeztek itt 2 versenyt de utána már nem tért vissza ide a száguldó cirkusz. Különlegessége, hogy 1500 méterrel a tengerszint felett terül el. Ez a tulajdonsága tette a mérnökök rémálmává, és különösen motorgyilkossá az átlagosnál ritkább levegő és a hőség miatt (Leginkább a mai Mexikóvárosi helyszínhez lehet hasonlítani ebből a szempontból). A versenyzők ennek ellenére kedvelték a tempós kanyarokkal és egyenesekkel tűzdelt aszfaltcsíkot.
Az első futamot 1967. január 2-án rendezték, értelemszerűen idénynyitó verseny volt. Elég korai dátum, főleg annak fényében, hogy a 2. futam csak 4 hónappal később következett. Ezért a McLaren és a Ferrari el sem utazott ide, Pedro Rodriguez pedig nyert, a csak helyi futamokon induló John Love előtt, aki a túl kicsi benzintank miatt vesztette el az 1. helyet, így ki kellett jönnie tankolni. 1968-ban újév napján rendezték meg a futamot, ez viszont egy szomorú jelentőségű versenynek bizonyult. A kétszeres világbajnok Jim Clark utolsó világbajnoki fellépése volt, melyet rajtelsőséggel, leggyorsabb körrel és természetesen futamgyőzelemmel fejezett be. Ugyanis 1968. április 7-én egy Formula 2-es versenyen sajnos Clark életét vesztette. Az 1974-es versenyen egy bizonyos Niki Lauda megszerezte élete első poleját, de Peter Revson halála beárnyékolta az egész hétvégét, sajnos ezekben az években/ évtizedekben a Forma 1-es versenyeken a halál nem volt ritka vendég.
Szerencse, hogy ez ma már másképp van. 1977-ben Niki Lauda nyert itt, először súlyos balesete után, de sajnos újabb haláleset történt, egy kigyulladó autót épp oltani igyekvő pályabírót ütött el Tom Pryce majdnem 300 km/órás sebességgel, a poroltó pedig fejen találta Pryce-t, sajnos mindketten életüket vesztették. Ez a baleset a sportág egyik legkülönösebbjeként vonult be a történelemkönyvekbe.. 1983-tól a verseny átkerült a naptár végére, sőt, egyből idényzáró lett. Prost és Piquet harcoltak a bajnoki címért, Prost 2 ponttal vezetett a verseny előtt. A francia azonban csak az 5. helyen haladt a versenyen, Piquet egyből az élre ugrott, majd Prost turbója meg is hibásodott, nem volt kérdés, Piquet kétszeres világbajnokká avanzsált. 1992-re felújították a pályát, de ebben a 2 évben (még ’93-ban rendeztek futamot) már nem történt semmi érdemleges. A legeredményesebb versenyző itt Niki Lauda volt, 3 győzelemmel.
1993 után a gyorsasági motoros világbajnokság néhányszor ellátogatott ide, 2004 után azonban eltűnt a süllyesztőben. 2014-ben elárverezték, a Porsche Dél-Afrikai vezérigazgatója vette meg a pályát.
A cikk szerzője: Czuth Csaba – F1 rajongó
